Álmos úgy gondolja, jócskán szoknia kell még az új életformát, noha a reflektorfény egyáltalán nem idegen számára: gyermekkora óta művészlelkek között él. "Számomra idegen ez a világ. Nem dolgoztam még a médiában. Egész gyermekkoromban a színházban és a szinkronban éltem, de próbálkozom megbarátkozni az új dolgokkal. Természetesen nem hanyagolom el a színházat sem, hiszen elsősorban színházi színésznek tartom magam. Jelenleg még nehezen viselem, de minden csak idő kérdése. Ez a szakma, a színészet nem a nyugodt életről, hanem a hajtásról és a munka szeretetéről szól." Egy munkamániás fenegyerek: "Mottóm, hogy az életben mindent ki kell próbálni, mert ha arra ébredsz ötven évesen, hogy kihagytál valamit, már nincs visszaút. De a kábítószer nem tartozik ezek közé!"